Szülőknek

Azt mondják, kemény világban élünk. Teljesítménykényszerhez kell szoktatni a gyermekeinket. De biztos, hogy az életünk minden területére igaz ez? Biztos, hogy a zenetudás csupán azért kell nekik, hogy majd jól mutasson az életrajzuknan? Ha Ön úgy gondolja, hogy a zene inkább kapcsolatot jelent a természettel, az emberi lélekkel, és ezért fontos, hogy gyermekéhez közel kerüljön, akkor szálljon fel vele az Eperhajó fedélzetére.

Az Eperhajó módszer egyedülálló módon játszva tanítja zenére a gyerekeket.

A zenepedagógiában régóta szavakkal helyettesítik a hangokat, amelyek azok betűjeléből indulnak ki. Ez azonban csak a hangok nevének megjegyzését könnyíti meg. Szerzőnk arra gondolt - évtizedes zenetanítói tapasztalataiból kiindulva: mi lenne, ha a figurákat bele is rajzolná a kottába az adott kottafejek helyére, akkor a gyerekek össze tudnák kapcsolni őket. Ha pedig kiszínezné a figurákat, a hangok közti különbség is szembeötlő lenne.

Könyvünk kiváló azokak a szülőknek, akik saját maguk mutatnák meg a gyermeküknek a zene és a zongorázás felé vezető első lépéseket. Eközben persze a felnőtt is felfrissítheti a zenei ismereteit. Ha a gyermeke már elég nagy ahhoz, hogy egy játékos ismeretterjesztő könyvvel saját maga is boldoguljon, de még élvezi a színezős feladatokat, a rajzos magyarázatokat, akkor az Eperhajót neki építettük.

Azok a szülők se féljenek, akik nem értenek a zenéhez, a könyvet ugyanis CD-melléklettel hozzuk forgalomba, ezen meghallgathatók a dalok zongorázva, énekelve, tapsolva és szolmizálva is. Így nyomon tudják követni a gyermekük fejlődését. A módszer elkezdéséhez nem kell feltétlenül zongora, elég egy olcsó ötoktávos szintetizátor…

„Nem is tudnám máshogy a diszlexiás gyerekemet zenére tanítani, mert a hagyományos kotta összefolyik a szeme előtt. Ám az Eperhajó módszert simán tudja követni, mert minden vonal színe más, a figurák is eltérőek, így el tud igazodni a jelrendszerben.”

Szerzőnk kipróbálta a módszerét a kis tanítványain, és látta: működik. Sikerült felkeltenie az érdeklődésüket a dalok iránt, amit a kottaolvasás sem rontott el többé. De tudta, hogy végül is el kell sajátítaniuk a hagyományos kottaolvasást is, így fokozatosan elvette tőlük a segítségeket: előbb a kottafej figuráját, majd a színét, aztán a vonal színét is. De mire idáig eljutottak, ők már tökéletesen megjegyezték a hangok helyét a kottában.

Óvodáskorú tanítványai is könnyedén eligazodtak a színes kottában, sőt diszlexiás gyerekeknél is bevált a módszer, mert a különböző színeket ők is meg tudják különböztetni.